"Jót s jól! Ebben áll a nagy titok." /Kazinczy/

Számomra meghatározó, és úgy gondolom, hogy az évszázadok távlatából, mindannyiunknak is követendő tanácsot üzent a költő óriás… és nemcsak a művészeknek…

1944-ben születtem Kecskeméten. Középiskoláimat Kaposváron végeztem 1962-ben az Élelmiszeripari Technikumban, majd 1970-ben a Gépipari Technikumban. Így lettem dupla technikus, melyet sikerrel kamatoztattam későbbi munkahelyeimen. Mindig vonzott a kézművesség, és ha lehetőségem engedte igyekeztem eltanulni a mesterségek fogásait. Számos munkahelyen dolgoztam, de mindenhonnan valamit elhoztam a szakmaitarsolyomban. Úgy gondolom, hogy ezek a fogások a munkáimba mind beleépültek, még ha közvetlenül nem is tapintható ki az esztergályos, könyvkötő, lakatos, nyomdász, hegesztő stb. készsége.

Az 1970-es években kezdtem foglalkozni a famunkákkal. Egy hagyomány őrző kiállításon láttam meg egy széket, melyet az 1770-es években készített egy falusi paraszt ember. A szék formája, díszítése, az arányos felépítése nagyon megfogott, hiszen tudtam, hogy abban az időben milyen kezdetleges szerszámai lehettek. Azt gondoltam, ha azokkal a szegényes eszközökkel ilyen gyönyörűséget tudott alkotni, akkor a mostani szerszámokkal, ugyan milyent lehetne készíteni? Így indult… Azonnal széket, és asztalt kezdtem faragni. Sosem jutott eszembe kis dobozok, botok, ajándéktárgyak létrehozása. Mindig bútorban gondolkodtam, a díszítő motívumaim is ehhez igazodtak.

Nagyon sokat köszönhetek a Népi Iparművészeti Tanács zsűri munkájának. Az 1970 - 1980-i években olyan nagytudású néprajzosok, akadémikusok, mint Dr. Domanovszky György, Dr. Boross Marietta, Dr. Füzessy Tibor, Dr. Csilléry Klára… minden zsűrizés után volt idejük, hogy röviden elmondják véleményüket, kifogásaikat. A könyveik, kutatásaik képeznek alapot a jövő népművészei számára is. Igyekeztem minden hagyományos bútor mintát megismerni, de sohasem másoltam azokat.  A tulipán  meghatározó munkáimban, mellyel a klasszikus „parasztbarokk” motívumokat egészítem ki.